Friss és Szaftos

Ez nem gyerekjáték! | Cult of Chucky Kritika

Mi is megnéztük az új Chucky filmet, és a kis vörhenyes baba még mindig nagyon ért a gyilkoláshoz!


Előre le kell szögezni, hogy nem vagyok nagy Chucky rajongó. Ennek ellenére láttam az összes filmet, végignéztem ahogy a kis vörhenyes baba végigbelezi a fél világot, többször tanúbizonyságot adva arról hogy a gonoszsága egész egyszerűen határtalan, de minden igyekezetem ellenére, nem tudom utálni.

El kell ismerni, hogy a filmek világában szinte senki nem számított arra, hogy a Chucky franchise HÉT filmet is képes kitermelni, és igazi rajongó tábort épít ki magának. Mielőtt belemennénk a legújabb hetedik rész felboncolásába, talán vegyük át, miért is halhatatlan ez a kis szar, a filmvásznon kívül is.

Azok számára akik nem ismernék a sztorit - Chucky valójában egy 1950-ben született voodoo-buzi sorozatgyilkos, Charles Lee Ray, aki egy varázslattal erőszakolta magát a kis műanyag baba testébe, ezzel elkerülve a halált, a filmekben pedig - azon túl hogy mindenkit válogatás nélkül legyilkol - Chucky célja hogy visszakerüljön egy emberi testbe.

Fájó felismerés, de ha kellő komolytalansággal ülsz neki - márpedig miért vennél komolyan egy vörös hajú műanyag babát - akkor a Chucky filmek tudnak szórakoztatóak lenni. Egészen őszinte mindegyik rész, kivétel nélkül. Pontosan azt kapod amit vársz és amit kapni akarsz. Egy-egy ijesztést, közepes poénokat, és hogy amikor már kezdené végleg elhitetni a film, hogy a baba tényleg csak egy baba, Chucky életre keljen és elkezdje seggluktól homlokig vágni az összes szereplőt.

Másik része a dolognak, hogy Chucky bizony egyedi. Ha valaki megkérdezi, melyek a legismertebb horror babák, akkor mindenkinek beugrik Billy a Fűrészből, Annabelle, és bizony ott lesz Chucky is. A picsába is, ha a legkultikusabb horror alakokat kérdezik, Freddy Kruger, Bőrpofa, Jason és Michael Myers között ő is ott lesz valahol. A maga vörös, ijesztően élettelen arcával, és a kék kis nadrágjával halhatatlanul beékelte magát a horror világába.

Közel 30 évet túlélt. Chucky egyetlen reboot vagy remake nélkül látszólag időtálló vörös haja valószínűleg fel fog még tűnni a mozikban a jövőben is.

Most hogy ezt tisztáztuk, azért maradjunk csak a föld felszínén, van itt szar bőven, de a hetedik film azért nem lett rosszabb mint az összes többi. A történet a hatodik rész után folytatódik, Mica, aki a hatodik részben is játszott, Chucky-val való találkozása után egy elmegyógyintézetben találja magát, ahol az állapota folyamatosan javul, és az orvosok szépen lassan kezdik meggyőzni arról, hogy a körülötte történt gyilkosságokért nem egy játékbaba, hanem ő maga a felelős. Sokadik alkalommal próbálja elhitetni a film, hogy a kis genya halott - avagy soha nem is létezett - de bizonyára senki nem lepődik majd meg amikor kiderül, hogy nagyon is létezett.

Anélkül hogy túl sok spoilert csepegtetnék a filmről, lesznek meglepetések azok számára is akik ismerik a sorozatot, lesz kellően pihentető humor, sőt lesz még több korábbi szereplő előző részekből, és persze lesz vér is. Sok-sok-sok-nagyon-sok vér. A film minőségéről is szót kell ejteni, mivel nekem kellemes meglepetés volt. A készítők játszottak a vér és a fehér kórházi környezet erős kontrasztjával, hogy úgy mondjam jól mutatott a filmvásznon Chucky munkássága, és látszott, hogy amikor belekhez kellett nyúlni, nem csak a baba de a készítők is tudták a dolgukat. Az egész egy nagy hatalmas véget nem érő gore-parádé, a minimális - de kötelező - emberi közreműködéssel.

Talán még annyi, hogy miután a fő szerepet egy műanyag baba viszi, nagy színészi játékra nem kell számítani. Mindenki hozza a kötelezőt, de szerencsére nem Asylum szinten, persze szereplők ide-vagy oda, mind tudjuk hogy a végén úgyis Chucky győz, és mindenki a saját vastagbelét ölelgetve fog elvérezni a padlón, vagy mégsem?

Nos nézd meg a filmet és derítsd ki te magad. Annyira nem rossz, legalábbis egyszer biztosan kibírod majd.

Nincsenek megjegyzések