Friss és Szaftos

Parkolóház Horror | P2 Kritika

Egyik kedves követőnk hosszan unszolására, és mivel a film témaköre egyébként is illeszkedik a karácsonyi tematikánkba, megnéztük a P2 című horrort. Hiányos előzetes információink alapján egy középszar filmre, és a borító alapján legalább nagy női kancsókra számítani lehetett. Miután végeztünk a filmmel, konklúzióként levontuk, hogy a középszarnál azért jobb filmről van szó, és nem feltétlenül csak Rachel Nichols lökhárítóinak köszönhetően.



A történet központjában Angela helyezkedik el, aki jelentős késésben van a karácsony családi vacsoráról, mivel éppen szétdolgozza az agyát egy irodaházban.

Szegény Angela a munkájában lehet hogy ügyes, de az életben már annyira nem, és hihetetlenül balfasz manőverek egész sorát mutatja be a film első 20 percében, melynek következtében az irodaházban marad bezárva.

Szerencséjére, nincs egyedül, hiszen a segítőkész bizti őr, Thomas a segítségére siet, viszont sajnos csak látszólag, ugyanis Thomas feltett szándéka hogy Angela-t az irodaházban tartsa, hogy közelebbről is megismerje a lányt.

Manapság, amikor lassan minden második tévétöltelék szexuális zaklatásos vádakban fuldoklik, különösen érzékeny téma ez, de tegyük hozzá, hogy egyébként sem egy életbiztosítás egy nőnek éjszaka egyedül hazasétálni, hiszen ki tudja milyen őrült figura próbálja majd feltartóztatni.

Na, ezt az őrült figurát Thomas széles skálán reprezentálja, és a segítőkész, jól nevelt felszín alatt egy érzelmileg alulfejlett szociopatát alakít, aki szerencsére jól el van látva szorongással, komplexussal, és elfojtott agresszióval is. A Thomas-t alakító Wes Bentley pöpecül hozta a karaktert, a hangulat ingadozások, és az éles személyiségváltozásoknak köszönhetően a film felétől a feszültség szinte folyamatos, viszont ami inkább kirángatja a filmet a középszerűségből az Rachel Nichols játéka.

Angela intelligens nő, és a veszélyhelyzetre - vagyis amikor világossá válik számára, hogy egy szociopatát odaláncolta a lábát egy étkezőasztalhoz - kimért udvariassággal reagál, láthatóan folyamatosan elemzi a lehetőségeit, és igyekszik olyan választ adni Thomas zavarba ejtő kérdéseire, hogy az számára kiutat jelentsen.

Bár sokszor úgy viselkedik mint egy ostoba kisgyerek, Thomas nem hülye, erről többször tanúbizonyságot is ad a film alatt, pontosan tudja, hogyan és mit kell válaszolni a kérdezősködő rendőröknek, vagy a portásnak és túl jól ismeri az irodaház parkolóját ahhoz, hogy Angela csak úgy simán megszökjön előle.

Ahogy Angela karácsony éjszakája egyre nagyobb szopássá kezd alakulni, úgy vetkőzi le a tudatosan felépített viselkedés rétegeit, és a félelem egy egészen új szintjével ismerkedik meg, ami új embert varázsol belőle. 

Azon túl, hogy a film maga tartalmaz értékelhető dolgokat, nem nevezhető kifejezetten erős horrornak, a pszicho-horror vonal erőtlenre sikerült, bár ez valszeg abból adódik, hogy férfi fejjel nehéz azonosulni egy ilyen baljós helyzetbe jutott nővel. Női nézőkből a film minden bizonnyal jelentősen nagyobb érzelmeket tud kiváltani, hiszen a való életben, szinte mindennapi félelmek beigazolódását látjuk a képernyőn, egy tehetetlen nő ki van szolgáltatva egy örül faszfejnek, én viszont végig csak arra tudtam gondolni, hogy ha ott lennék, kettéfejelném a csávót, elvégre a család vár a bejglivel.

Ehhez jött egy sor történeti baki, kezdve azzal, hogy az istennek sem volt térerő sehol, ha pedig volt, akkor a rendőrség száma túlterheltséget jelentett, amikor pedig végre sikerült őket elérni, akkor a rendőrök kényelmesen, 20 perces késéssel érkeztek meg a helyszínre, és eszükbe sem jutott benézni a biztonsági őr bizonyítékoktól hemzsegő irodájába. 

Összességében elmondható, hogy a film egy bizonyos lelkiállapotot, és befogadást követel a nézőtől, ha ez megvan, akkor jó szórakozást fog nyújtani, és valódi borzongást, viszont ha nincs, akkor inkább unni fogod a filmet, szóval óvatosan bánjatok vele.

Nincsenek megjegyzések