Friss és Szaftos

Paranagyi Beindul - Insidious 4 - The Last Key Kritika

Való igaz éppen Japán hónapot tartunk a FreakShow-nál, de nem felejtkezhetünk el az aktualitásokról sem, mint például az Insidious 4, ami éppen most pörög a moziban. Megnéztük a filmet, amivel kapcsolatban szinte minimális elvárásunk volt, ehhez mérten meglepően jól szórakoztunk a moziban.



Az Insidious 4 - Az utolsó kulcs alcímet viselő horror az Insidious franchise legfrissebb része Elise Rainer karakterét emeli rivaldafénybe, ami jót tesz a filmnek. Az első három rész nagyvonalakban arról szólt, hogy random démonok és szellemek tűntek fel a történetben, amikhez aztán az aktuális szereplők hívták Elise-t, aki aztán egy spirituális skander keretein belül rendet rakott a szellemvilágban, és mindenkit visszazavart a helyére.

Az előző filmek alapján úgy tűnhetett, hogy Elise egy mindettudó szellemekkel suttogó géniusz, aki minden problémát megold, viszont az új filmben láthatjuk, hogy ez nincs így. Elise hosszú, magányos és fájdalmakkal teli életet járt be, mire a ma ismert szellemvadász lett belőle. A fájdalmak mellett megtudjuk azt is, hogy Elise képessége, amivel a szellemeket képes érzékelni, vagy átmenni a szellemvilágba, nem egyszerű kapcsolóként működik, jóval bonyolultabb mint elsőre látszik, és sokszor magának Elise-nek is gondot okoz az irányítása, ami bizony életekbe kerül.

A karaktert alakító Lin Shaye jól hozza a kedves, szentimentális nagyit, erre szükség is van mert igazából neki kell a hátán vinni az egész filmek, kiegészítésnek megkaptuk Elise stábját, Specs-t és Tucker-t, akik humorral és helyzetkomikummal egészítik ki a filmet.

Ugyancsak érdekes kísérletnek mondható, hogy ezúttal nem egy dekoratív hölgyet követ a kamera, hanem a szépkorú Elise-t, aminek köszönhetően a figyelem a történetre és a karakterek személyiségére koncentrál, persze azért a film készítőinek sikerült a történetbe préselni néhány csinos hölgyet is ... na nem mintha bármi bajom lett volna ezzel.

Az említett pozitívumokon túl, nekem alapvetően apró dramaturgiai problémáim voltak a filmmel, többek között az, hogy a szellemvadász csapatnál sosem volt egy combosabb fényforrás, mindig egy kis piszlicsáré zseblámpával kínlódtak, ráadásul abból is két főre jutott egy darab, mindezt úgy, hogy a csapat jobbnál-jobb high-tech cuccokkal volt felszerelve, egy kész CIA szellem-megfigyelő kamionnal mozgolódtak, hogy az éjjel-látó kamerát, vagy a szuper érzékeny hangrögzítőt ne is említsem.

Az elmondottak érvényesek az éjjel-látó eszközökre is, az egyik jelenetben például Specs és Tucker a kamionból követi az eseményeket, az Elise testére erősített éjjel-látó kamerán keresztül, csupán annyi volt a gond ezzel, hogy az idős hölgy nem látott semmit a tök sötétben, mert neki elfelejtettek éjjel-látót adni. Persze, ez jelentősen emelte a feszültséget, de tegyük a szívünkre a kezünket, ki menne be egy korom sötét idegen házba vakon, miközben tuti hogy van elfekvőben pár reflektor és éjjel-látó? Nem is feltétlenül a szellemekről van szó, hiszen vaksötétben sokkal könnyebb lefejelni egy szekrényajtót, vagy belerúgni a szék lábába. Kinek hiányzik ez?

Másik probléma, és ezt többen is felvetették, hogy a film végét érzésem szerint egy kicsit elkapkodták. A gondosan felépített bossfight nagyon gyorsan véget ér, van egy olyan sejtésem hogy az utolsó fél órából bőven kivágtak a készítők, de az is lehet hogy szándékosan lett ilyen a felemás befejezés.

Összességében a film rendben volt, és egy jó kezdés a 2018-as évhez, legalábbis mi elvoltunk vele és hozta a kötelező szintet, főleg hogy a franchise negyedik részéről van szó.

Nincsenek megjegyzések