Friss és Szaftos

Bojlerszellem és az Ismeretlen Gyilkos - Open House kritika



Az utóbbi napokban meglehetősen nagy figyelmet kapott a Netflix gyártású The Open House című sejtelmes horror film, a nagy hype-t viszont erős negatív értékeléshullám követte, mi viszont csak nekiültünk, mondván nem lehet az annyira rossz ... viszont, sajnos tényleg az.

Figyelem, a videó spoilereket is tartalmaz, így ha te még hiszel a filmben és meg szeretnéd nézni, akkor csak óvatosan folytasd, mert le fogjuk lőni a legnagyobb csavarokat.

Intro

A történet rögtön egy tragédiával kezdődik, ahol a tizenéves Logan édesapját halálra gázolják, mire anyjával úgy döntenek, hogy kell egy kis környezetváltozás, ezért egyik rokonuk Nyílt házába költöznek, ami annyit tesz, hogy a házat reggel 10-től este 5-ig olyan érdeklődök lepik el, akik szeretnék megvenni a kecót.

Ezzel eddig semmi gond nem lenne, az elmondottak megfelelnek egy normál horror első 10 percének ... viszont esetünkben az a baj, hogy ez a film első több mint egy órája.

Igen, a filmben közel egy óráig annyi történik, hogy valami vagy valaki ki-be kapcsolgatja a bojlert a pincében amikor Logan anyja, Naomi éppen zuhanyzik, ezen aztán a gyászoló anyuka felkúrja az agyát, és lemegy törölközőben, tök sötétben, visszakapcsolni azt a fránya bojlert.

Emellett még egyszer feltűnik egy férfi sziluett az egyik jelenetben mint ijesztés, de ezzel le is tudtuk a film több mint kétharmadát.

A film végén persze szükségszerűen felpörögnek az események és megőrülsz olyat mondok, de gyilkosságok is történni fognak, viszont a valódi csalódás a történet végeztével tárul a szemünk elé, mert minden reménykedésünk ellenére, a történetnek sajnoss ... ssssemmi értelme.

Előzőleg kérdeztétek kommentben, hogy ki is valójában a gyilkos a filmben, mert nem igazán értettétek, hát a mi értelmezésünk alapján, a gyilkos egy random fickó, aki Nyílt Házakban szedi az áldozatait, és az ég világon semmi köze nincs a történetben központi szerepet játszó család gyászolásához, illetve a családfő elhunyásához.

Ezzel azért van baj, mert a jó film alapismérve, hogy a történettel illetve a képsorokkal közölni is próbál valamit, mindegy hogy egy társadalomkritikát fogalmaz meg, görbe tükröt állít, vagy kortárs problémákat ültet át egy másik környezetbe, a lényeg hogy közöljön valamit, és ahhoz elengedhetetlen hogy a szálak valamilyen módon kapcsolódjanak egymáshoz, és legyen értelmük, márpedig itt a két központi dolog, a halál és a gyilkosság, de tulajdonképpen minden dolog ami kicsit is nagyobb szerepet játszott a filmben, az nem kapcsolódik semmihez, és nem volt semmi értelme.

Ez olyan mintha lenyomtak volna a torkunkon 1 óra látszólag jól meghatározott irányba vezető történetet, mi pedig reménykedve várjuk hogy vajon mi lesz a végkifejlet, aztán a csavar előtt benyomnák a Scooby Doo főcimdalát, és jönne a stáblista.

Arról nem is beszélve, hogy a valójában központi karakter, vagyis a gyilkos, semmilyen szerepet nem kapott, nem ismerhettünk meg semmiféle indítékot, előtörténetet, karakterjellemzőket, semmit, pedig ismerve a befejezést, inkább rá kellett volna irányítani a reflektort, mint a teljesen indokolatlanul kiválasztott, és nem is különösebben érdekes csonka családra.

Ennél sajnos még több problémánk volt a filmmel, de ahelyett hogy a sárba lehúznánk, annyival zárnám a mondandómat, hogy a próbálkozás értékelhető, hiszen itt ... hát mondhatni hogy a készítők megpróbáltak valami újat hozni a műfajba ... maradjunk annyiban hogy ez nem sikerült, ez a bojlerkapcsolgatás nekünk nem jött át, de próbálkozások kellenek, várjuk a következőt.

Ez lett volna a mi Open House kritikánk.

Nincsenek megjegyzések