Friss és Szaftos

Train to Busan KRITIKA

Dél-Korea, és úgy egyáltalán az egész ázsiai földrész egy erősen sajátos kultúrát képvisel és ebbe a filmek is beletartoznak. Nem kell messzire visszanyúlni az időben, hogy eszünkbe jusson néhány egészen tökös dél-koreai horror, mint például az Oldboy, I Saw the Devil vagy a Two Sisters. Mégis, a zombik egy erős vakfoltot képeztek ebben a kiterjedt filmes kultúrával bíró nemzetben, legalábbis én egy említésre méltó zombi-horrort sem tudtam volna említeni, egészen mostanáig.

Előzőleg is lehetett sejteni, hogy valami igazán jó filmre készülnek. Erre engedett következtetni a keleten egészen kiugró 8,5 millió dolláros költségvetés és a relative jó, koreai A-listás színészek. Persze ettől a film még lehetne rossz, hiszen ez a rendező első élőszereplős filmje. Szerencsére nem lett rossz, olyannyira nem, hogy véleményem szerint ez minden idők egyik legjobb zombi-horrorja.

Kezdjük az elején. Hajnal van, még alig vannak emberek az utcán, de te sajnos utazol a nagyihoz és a vonat baromi korán indul. A nyugati egyébként is egy zombitanya, és még meg sem ittad a reggeli kávéd, így mikor felpattansz a vonatra, semmi gyanúsra nem leszel figyelmes. Cegléd felé közeledve pánik tör ki a vonaton, minden hírcsatorna felkelésről, agresszív egyedekről számol be a fővárosban és több környező településen is, ezért a vonat meg sem áll, csak áthalad mindenhol, de a katonaság már az utcákon van, hogy biztosítsa a rendet. Ekkor kinyílik a vagon ajtaja és bebiceg egy nyakig véres, örülten csapkodó nő, majd ráveti magát az első emberre akit meglát. Többet között ez az a pillanat, amikor rájössz, hogy kurva rossz vonatra szálltál.





A történet nagyon-nagyon dinamikus, a közel két órás filmben szinte nincs is üresjárat, egy percünk sincs unatkozni, hát még a karaktereknek, akiknél folyamatos a pánik, menekülés és a harc a túlélésért, mintha csak tényleg a MÁV-on utaznál. Változatos figurákat ad a film, Seok Woo () [Aki mellesleg a való életben is Busan-ban született] egy vérbeli materialista üzletember aki kislányával utazik, Sang Hwa egy hétköznapi, mégis talpraesett és cselekvő erőember () aki terhes feleségét viszi Busan-ba, Jin-hee a tinédzser () aki iskolatársaival utazik, és még egy sor jól kitalált, felépített ember van a filmben, akik tökéletes, összetett kis ökoszisztémát alkotnak a vonaton belül, ami néhány óra alatt egy ideiglenes acélteknőből a világgá alakul számukra.

Ami a filmet számomra először kiemelte a tömegből, az hogy a karaktereknek van esze. Nem csupán jobbra-balra verődnek a szét CGI-ozott élőhalottak között, hanem valóban gondolkodnak, szintidőn belül rájönnek logikus dolgokra a fertőzöttekkel kapcsolatban, és azt fel is használják a túléléshez.

A másik, ami kivételesen tetszett, a brutálisan jó zombi statiszták, valamint a zombik viselkedése és sminkje. Szinte a hideg kirázott egy-egy jelenetben már a puszta látványuktól is, hát még amikor igazán akcióba lendültek.

A történet előrehaladtával, a sok éves tanulás, szocializálódás, jogi és társadalmi szabályok által felvitt rétegek szépen lassan lebomlanak, megszűnik az udvariasság és az empátia minden formája, egészen addig amíg már semmi nem marad, csak az egyszerű ösztön, hogy túlélj. A cél érdekében bármit megtehetsz, akárkit feláldozhatsz, terhes anyukát, gyereket, vagy a saját családtagodat, lényeg hogy még egy percig életben maradj és meglásd, hova is tart a vonat valójában. Kitudja, a végállomáson talán azt fogod kívánni, hogy bárcsak elsőnek haltál volna meg.

Videó a kritikáról:

Nincsenek megjegyzések